Vissza a cikkekhez
KISGYEREKES HÉTKÖZNAPOK

Állj, ez fájt! Mi történjen, ha a labdáért már lökdösődnek?

A labda elgurult, két gyerek sír, és mindenki a másikra mutat. Mi jön a lökés megállítása után?

3 perc olvasás

Képzeld el, hogy a játszótéren egyszer csak megszűnik a labda pattogása. Mire odafordulsz, a gyereked a vállát fogja, a másik gyerek meg lehajol a labdáért. Két mondat érkezik egyszerre.

„Meglökött!” „De én csak kértem!”

A labda közben nekigurul a táskádnak. Neki sikerült a leggyorsabban kiszállnia a vitából. Te épp azon gondolkodsz, hogy kinek mit mondj először, amikor a két gyerek egyszerre indul érte. A labda most ráér ott maradni. Jó volna, ha a következő fél percben már egyiküknek sem fájna a válla.

A Gurulj, labda! mesében Milo jelzi, hogy fájt, és segítséget kér. Anya megállítja a lökdösődést, aztán ad Milónak egy kis időt. A közös gurítás később jön, amikor már nyitott rá. A végén megtalálod azokat a gyerekgyógyászati és fejlődéslélektani forrásokat, amelyekre a cikk épül.

Először állítsd meg a lökést

Menj oda, állj közel, és akadályozd meg, hogy újra egymásnak menjenek. „Megállítalak. A lökés fáj.” Nézd meg, jól van-e az, akit meglöktek. Ha megsérült, először róla gondoskodj. Az első fél percben bőven elég néhány világos szó. A labda megvárja, amíg mindkét gyerek biztonságban van. Ha közel vagy, legközelebb talán már a kapkodás elejét is észreveszed. „Mindketten nyúltatok érte. Ide teszem a labdát, amíg meghallgatom, mit szeretnétek.”

„Te is szerettél volna játszani. Szólhatsz érte, és ha nem megy, segítek.” A másik gyerek kívánságát is meg lehet hallani, miközben a határ világos marad. Egy kicsi sokszor hamarabb nyúl a játékért, mint ahogy eszébe jutna, mit mondhat. A felnőtt dolga, hogy megállítsa, és később megmutassa a következő lehetőséget.

Adj két egyszerű mondatot, amikor újra figyelnek

Akit meglöktek, mondhatja, hogy „Állj, ez fájt!”, és odamehet egy felnőtthöz. Próbáljátok el akkor is, amikor épp nyugalom van. Aki a labdát szeretné, kérdezhet úgy, hogy „Én is guríthatok?” Ha a kétévesnek ez még hosszú, elég lehet az „Én is?”, a felnőtt pedig segít megérteni a választ. Egy nagyobb gyerek már kitalálhatja, hogyan szeretne kérni vagy segíteni.

Ha jóvátenné, amit tett, lehet, hogy visszahozza a labdát, hoz egy zsebkendőt vagy megkérdezi, jól van-e a másik. Hagyd, hogy a másik gyerek dönthessen a közelségről. Egy szünet ilyenkor jó befejezés lehet.

A közös játék csak akkor folytatódjon, ha mindketten szeretnék

Amikor megnyugodtak, felajánlhatod, hogy egyikük gurít, a másik visszagurít. Üljetek közel, és várjatok egy pillanatot minden gurítás után. A felváltva érkező mozdulatokból könnyű észrevenni, mikor jön a saját kör. Egy puha labdával ugyanezt másnap otthon is kipróbálhatjátok, külön vita nélkül. Mutasd meg, hogyan várod meg a jelét, mielőtt visszagurítod.

Ha valaki még nem kér a játékból, eltehetitek a labdát vagy kereshettek külön elfoglaltságot. Ha gyakori a sérülést okozó lökés vagy ütés, és az egyszerű határok mellett is nehéz biztonságban maradni, érdemes a gyermekorvossal és a gyereket ismerő pedagógussal átbeszélni a helyzeteket. Mondd el nekik, mi szokott közvetlenül azelőtt történni, hogy valakinek fájdalmat okoz a lökés.

Amit hazavihettek

Források, ha tovább olvasnál

A háttérben ezekre a kutatásokra és szakmai ajánlásokra támaszkodtam.

  1. American Academy of Pediatrics – 10 Tips to Prevent Aggressive Behavior in Young Children
  2. American Academy of Pediatrics – The Power of Play
  3. Harvard Center on the Developing Child – Serve and Return

A hivatkozott anyagok angol nyelvűek.

Van, akinek pont ez jönne jól?

Küldd tovább egy szülőtársnak. Egy kis kapaszkodó másnak is sokat jelenthet.

FacebookWhatsAppE-mail

Vissza a cikkekhez Jó, hogy itt voltál.