Vissza a cikkekhez
KISGYEREKES HÉTKÖZNAPOK

Még egy utolsó kör! – A játék végétől az esti fürdésig

A fürdővíz kész, de a nappaliban még az összes zebra éhes. Hogyan segítsünk a gyereknek befejezni a játékot és elindulni az esti teendők felé?

5 perc olvasás

Ismerős lehet a jelenet: a fürdőben engeded a meleg vizet, belekerül egy kevés habfürdő, a kád szélére odakészíted a fürdőjátékokat. A gyerek közben a nappaliban állatkertet épít. Mire elzárod a csapot és visszamész hozzá, a kanapé előtt már külön kifutója van a zsiráfnak.

– Gyere, kész a fürdő! – Még nem lehet. A zebra nincs bent.

Ránézel az órára. Fejben már a pizsamánál és a fogmosásnál jársz, és azon gondolkodsz, vajon ma belefér-e minden anélkül, hogy megint későre csússzon a lefekvés. Közben a zebra végre megérkezik, de kiderül, hogy ennivalót is kell vinni neki.

– Jó, akkor etesd meg, és indulunk. – De a többiek is éhesek!

Persze. Egy egész állatkert vacsoráztatása nem két perc. Te egy elkészült fürdőt látsz, ő egy félbehagyott történetet. Ugyanabban a nappaliban vagytok, csak éppen két külön menetrend szerint.

A játék lezárásakor a gyereknek el kell engednie valamit, amiben éppen benne van, és átállnia arra, amit most te kérsz. Ha fáradt, éhes, vagy nem világos neki, mi jön utána, ez még nehezebb lehet. A „még nem” mögött néha ennyi van: „Én még nem tartok ott, ahol te.”

A cikket kutatási eredményekre és szakmai ajánlásokra támaszkodva írtam; a forrásokat a végén találod, ha mélyebben is érdekel a téma.

1. Szólj előre, és legyen látható vége a játéknak

Ha megoldható, még a fürdő elkészítése előtt menj oda hozzá. Nézd meg, miben van éppen, aztán mondd el röviden a tervet:

– Látom, épül a zebra kerítése. Nemsokára fürdés, ezt a részt még be tudod fejezni.

A „még öt perc” mellé jól jöhet valami kézzelfoghatóbb: „Még ezt a kerítést rakd körbe, aztán zár az állatkert.” Így van egy pont, ahová meg lehet érkezni. Érdemes kicsi befejezést választani: ha az összes állatnak külön házat kell építeni, abból könnyen holnapi átadás lesz.

Amikor eljön a megbeszélt pont, menj vissza, és segíts lezárni: „Kész a kerítés. Most letesszük a zebrához az ennivalót, és indulunk.” Ha az időzítő nálatok beválik, használhatjátok jelzésnek. Ha csak újabb vitapartner lesz belőle, maradhattok a saját hangotoknál.

2. Tudja, mi jön a játék után

Nem szükséges az egész estét felsorolni. Elég a következő két-három ismerős lépés:

– Most bezárjuk az állatkertet, aztán fürdés, utána felvesszük a pizsamát.

Ha a gyerek szereti nézegetni, rajzolhattok egy állatot, egy kádat és egy pizsamát egy lapra. Induláskor rámutathat arra, hol tartotok. A pálcikaemberes változat is megteszi; a fürdési menetrendhez nem kell grafikus.

Ha ma másképp alakul az este, azt is el lehet mondani előre: „Ma később értünk haza, ezért rövidebb fürdés lesz.” Nem kell minden napnak egyformának lennie ahhoz, hogy legyen benne valami ismerős.

3. Kicsiben választhasson, a befejezést pedig csinálhatjátok együtt

Ha most valóban indulni kell, a „Szeretnél fürdeni?” kérdésre teljesen érthető válasz a „nem”. Inkább olyasmiben adj választást, amiben mindkét lehetőség belefér:

– Te teszed a helyére a zebrát, vagy én? – Én. De a zsiráfot te.

Ez már egy közösen elvégezhető feladat. Nem az egész nappalit kell egyedül rendbe tennie, csak megcsinálni a következő kis dolgot.

Az építménynek sem feltétlenül kell eltűnnie. Ha nem lesz útban, megbeszélhetitek: „Ez itt marad reggelig.” Ha el kell pakolni, lefotózhatjátok, hogy megmaradjon, amit készített. Csak olyat ígérj, amit tartani is tudsz; a reggelre beígért állatkert helyén álló ruhaszárító érthetően reklamációt vonhat maga után.

És lehet, hogy mindezek mellett is jön a sírás.

– Még játszanál. Nehéz most abbahagyni. Itt vagyok, segítek.

Nem szükséges rögtön jobb kedvre deríteni. Maradhatsz mellette, miközben tartod, hogy a játéknak most vége.

4. Indulás után már ne egy újabb várakozás következzen

Végre elindultok a nappaliból, aztán kiderül, hogy nincs törölköző, a pizsama pedig valószínűleg a tiszta ruhák között van. Valahol. A gyerek visszafordul a zebrához, és kezdődhet az egész elölről.

Amit lehet, készíts oda előre. Ha ehhez idő kell, még a játék lezárása előtt intézd el. A cél egyszerű: amikor már sikerült elindulni, legyen is hová megérkezni.

Közben adhatsz egy apró feladatot:

– Elhoznád a pizsamádat a székről? Én viszem a törölközőt.

Ha viszont már nagyon fáradt, lehet, hogy az a segítség, ha te viszel mindent. Nem kell az este utolsó perceiben önállósági vizsgát tartani.

Kétévesen és ötévesen más segítség férhet bele

Egy kétévesnél próbálkozhatsz egészen röviden: „Tedd ide a zebrát. Aztán megyünk fürdeni.” Közben együtt a helyére teszitek az állatot. Egy hosszú magyarázat arról, hogyan borul fel a teljes esti időbeosztás, ilyenkor könnyen több lesz, mint amivel kezdeni tud valamit.

Egy ötévest már megkérdezhetsz előre: „Mi legyen ma a játék vége, hogy utána el tudjunk indulni?” Lehet, hogy kitalálja: minden állat kap enni, aztán lekapcsoljátok az állatkert lámpáját. De attól, hogy ezt nyugodtan megbeszéltétek, este még szüksége lehet a segítségedre.

Ezek kiindulópontok. A saját gyerekedhez igazítsd a mondatokat és a feladatot; egy fáradt ötévesnek is jól jöhet, hogy egyszerűen csak mellé ülsz, és segítesz elpakolni.

Források, ha tovább olvasnál

A háttérben ezekre a kutatásokra és szakmai ajánlásokra támaszkodtam.

  1. Butler–Ostrosky: Reducing Challenging Behaviors during Transitions (NAEYC, 2018)
  2. Support Transitions for Infants and Toddlers (Head Start)
  3. Tips for Relying on Routines and Rules (CDC)
  4. Mindell–Williamson: Benefits of a bedtime routine in young children (2018)

A hivatkozott anyagok angol nyelvűek.

Van, akinek pont ez jönne jól?

Küldd tovább egy szülőtársnak. Egy kis kapaszkodó másnak is sokat jelenthet.

FacebookWhatsAppE-mail

Vissza a cikkekhez Jó, hogy itt voltál.