Vissza a cikkekhez
KISGYEREKES HÉTKÖZNAPOK

Még egy ölelés az ajtóban: hogyan legyen érthetőbb a bölcsődei vagy óvodai búcsú?

A gyerek kapaszkodik, az óra pedig nem áll meg. Egy rövid, őszinte búcsúban a könnyeknek és a biztos visszatérésnek is lehet helye.

4 perc olvasás

Képzeld el a bölcsőde vagy az óvoda bejáratát egy sietős reggelen. A gyereked egyik kezével a lábadat öleli, a másikkal a kis hátizsákját fogja. A kabátja nem a saját fogasán lóg, az egyik kesztyű pedig még mindig a zsebedben van. Az óvónő vagy a kisgyermeknevelő leguggol mellé. „Mindjárt elővesszük a gyurmát.” A gyereked még erősebben kapaszkodik. „Te maradj.” Letérdelsz. „Azt szeretnéd, hogy maradjak. Én most dolgozni megyek, és uzsonna után visszajövök érted.” Jön a megbeszélt három puszi, aztán felállnál. „Még egy ölelés.” A fejedben az óra már felsorolja, hol kellene lenned, közben azon gondolkodsz, hogy a távozás túl hirtelen-e, vagy éppen a maradással nehezíted meg. A hátizsák a földről figyel, és semmivel sem segít.

A búcsú azért lehet nehéz, mert a kisgyerek még tanulja, hogy az elválás átmeneti, és amíg távol vagy, egy másik megbízható felnőtt segít neki. A kapaszkodás fáradtság, betegség, új csoport vagy családi változás idején visszatérhet. A könnyek önmagukban nem jelentik azt, hogy a búcsú ártott. A cikket kisgyerekeknek szóló szakmai ajánlásokra támaszkodva írtam; a forrásokat a végén találod.

1. Mondd el, mi történik — és mikor jössz vissza

Használj néhány konkrét szót. „Én dolgozni megyek. Anna itt marad veled. Uzsonna után visszajövök.” A „majd később” egy kisgyereknek beláthatatlanul hosszú lehet; egy ismerős eseményt könnyebb elképzelni. Amit a hazamenetelről mondasz, legyen megbízható. Az érzést is megnevezheted anélkül, hogy gyorsan el akarnád tüntetni. „Azt szeretnéd, hogy maradjak. Nehéz elköszönni.” Nem kell addig tárgyalnotok, amíg a gyerek lelkesen jóvá nem hagyja a tervet.

2. Legyen egy rövid szertartás és valódi átadás

Válasszatok valami ismételhetőt: két puszi és integetés az ablakból, egy rövid mondóka, vagy egy családi fénykép a hátizsák zsebében. Jelezd a nevelőnek, amikor indulsz, hogy oda tudjon lépni, és felkínálhassa a következő tevékenységet. „Megölellek, aztán Petra segít megkeresni a piros gyurmát.” Ha a hely szabályai engedik, egy kedvenc alvóka vagy más megnyugtató tárgy is maradhat.

Mindig köszönj el. Ha akkor osontsz ki, amikor a gyerek éppen mással foglalkozik, talán megspóroltok egy nehéz percet, de neki később ugyanúgy fel kell fedeznie, hogy eltűntél. Az őszinte szertartás érthető sorrendet ad: elköszönsz, egy másik felnőtt vele marad, te pedig visszajössz.

3. Ha elindultál, hagyd befejeződni a búcsút

Ha a folyosón meghallod a sírást, nagyon erős lehet a késztetés, hogy visszamenj. Hacsak a nevelő nem kér erre, vagy nincs biztonsági probléma, próbáld meg nem újrakezdeni az elköszönést. Beszéljétek meg előre, hogyan kaphatsz hírt — például tizenöt perc múlva egy rövid üzenettel. Így megtudhatod, mi történt, anélkül hogy az ajtóból forgóajtó lenne.

A te érzéseid is számítanak. Lehetsz szomorú, bűntudatos, sietős vagy akár megkönnyebbült — néha mindezt még reggeli előtt. Odakint vegyél egy levegőt, és mondd magadnak tényszerűen: „Szomorú volt, és egy megbízható felnőtt maradt vele.” Nyugodtnak lenni nem azt jelenti, hogy semmit sem érzel. Ha a rutin nem működik, később beszéljétek át a nevelőkkel, ne akkor tervezzétek újra, amikor a gyerek még a kabátodat fogja.

4. Annyi segítséget adj, amennyire ma szüksége van

Egy kétévesnek segíthet néhány rövid mondat, ugyanaz az őt fogadó felnőtt és egy ismerős játék. Egy ötéves eldöntheti, hogy az ajtóban vagy az ablaknál integettek, és kitalálhatja, mit mutat majd meg délután. Ezek példák, nem életkori vizsgák. Van, akinek fokozatos kezdés vagy néhány plusz látogatás kell, másnak a gyors átadás válik be.

Kérdezd meg, mi történik a távozásod után, és mondd el, ha otthon változott valami. Ha a gyereked hosszú ideig nagyon zaklatott marad, a nehézség heteken át fennáll, vagy akadályozza abban, hogy részt vegyen a napban, készítsetek közös tervet az intézménnyel, és kérjetek tanácsot a gyerek egészségügyi szakemberétől. Egy nehéz reggel nem diagnózis, és egy vidám érkezés sem jelenti, hogy mostantól minden búcsú könnyű lesz.

A kedves búcsúnak is lehet vége

Források, ha tovább olvasnál

A háttérben ezekre a kutatásokra és szakmai ajánlásokra támaszkodtam.

  1. Making Baby Drop Off at Child Care Easier — American Academy of Pediatrics
  2. Separation Anxiety — ZERO TO THREE
  3. Separation anxiety — NHS
  4. Starting child care: separation anxiety and fear of strangers — Raising Children Network
  5. What to do when children are not settling in at child care — Raising Children Network

A hivatkozott anyagok angol nyelvűek.

Van, akinek pont ez jönne jól?

Küldd tovább egy szülőtársnak. Egy kis kapaszkodó másnak is sokat jelenthet.

FacebookWhatsAppE-mail

Vissza a cikkekhez Jó, hogy itt voltál.