Vissza a cikkekhez
KISGYEREKES HÉTKÖZNAPOK

Még egy csúszás! Hogyan induljunk haza a játszótérről?

Már mindenki a kapunál van, csak a gyereked és egy nagyon fontos kavics maradt a csúszdánál. Hogyan lehet ebből közös hazafelé indulás?

3 perc olvasás

Képzeld el, hogy a játszótéren már ég a lámpa, te pedig fél kézzel próbálod felhúzni a kabátod cipzárját. A gyereked a csúszda tetejéről lekiabál. „Ez az utolsó!” Leér, a cipője orrával megpiszkál egy kavicsot, aztán visszafordul a létrához. „Úgy értem, a következő az utolsó.”

Te közben fejben már a vacsoránál jársz. A gyerekednek viszont a kavics most költözött be a csúszda alatti házba, és kell neki egy szomszéd. Mire becsuknád a táskát, a kavicsnak kisebb lakóparkja van. Jó lenne hazaérni, mielőtt a második csúszdára is beadja az építési engedélyt.

A játszótéren két dolog történik egyszerre. Neked indulnod kell. Neki véget ér valami, amiben nyakig benne van. Az előre szólás és egy kis közös teendő megkönnyítheti a váltást. A források a végén várnak, ha kíváncsi vagy a szakmai háttérre.

Adj formát az utolsó körnek

Menj oda hozzá még akkor, amikor belefér egy kör. „Látom, megint felmásztál. Erről még lecsúszhatsz, aztán együtt kimegyünk a kapun.” A kisgyereknek a lecsúszás és a kapu megfoghatóbb kapaszkodó, mint egy távoli „majd nemsokára”. Ha nagyobb és érti az időzítőt, az is jelezheti, mikor van itt a megbeszélt kör. A járdán már arról beszélgethettek, ki költözik holnap a másik házba. Ha visszamenne, és tudod, mikor jöttök legközelebb, mondd el neki.

Az előrejelzés akkor segít igazán, ha utána ott vagy. Állj a csúszda aljához, és amikor leér, mondd el egy mondatban, mi következik. A kavicsok lakógyűlésén már elhangzott a napirend.

Induláskor legyen egy igazi feladata

Az „Indulunk?” jó kérdés olyankor, amikor tényleg ráértek maradni. Ha indulni kell, a döntés inkább szólhat arról, hogyan juttok el a kapuig. „Te viszed a lapátot, vagy betesszük a táskába?” A mesében anya egy kis kocsit ajánl fel. A labdát és a plüsst haza kell fuvarozni. Egy ilyen feladatba akkor is bele lehet kezdeni, ha a gyereked még szívesen maradna.

Kétévesnél elég lehet együtt betenni a lapátot. Egy óvodás akár kitalálhatja, melyik játéknak kell ma elköszönni. A kapunál egy integetés is lehet a búcsú jele, ha nálatok ez belefér.

A sírással együtt is el lehet indulni

„Még maradnál. Tényleg jó volt itt. Most hazamegyünk, segítek.” Adj neki egy pillanatot, amíg felveszitek a kabátot. Ha mérges, maradj közel, és a forgalom mellett tartsd kézben a biztonságot. Egy fáradt délutánon sokszor már az is elég, ha te viszed a táskát, és együtt mentek a következő lámpáig.

Ha a váltás újra és újra a teljes délutánt megakasztja, próbálj egyetlen dolgon változtatni. Induljatok kicsit korábban, vagy próbáljátok ki ugyanazt a rövid búcsút pár alkalommal. Megfigyelheted, mi történik akkor, amikor még van egy kis tartalékotok. Ha sietni kell, az extra lépéseket kihagyhatjátok.

Amit hazavihettek

Források, ha tovább olvasnál

A háttérben ezekre a kutatásokra és szakmai ajánlásokra támaszkodtam.

  1. Head Start – Supporting Transitions Both Big and Small
  2. Head Start – Support Transitions for Infants and Toddlers
  3. Head Start – Challenging Behavior Tips for Families

A hivatkozott anyagok angol nyelvűek.

Van, akinek pont ez jönne jól?

Küldd tovább egy szülőtársnak. Egy kis kapaszkodó másnak is sokat jelenthet.

FacebookWhatsAppE-mail

Vissza a cikkekhez Jó, hogy itt voltál.